Vendégkönyv

Vendégkönyvbe a megelégedés, a dicséret, az elragadtatás szavait szokták beleírni; Sajó László a költő panaszát. Ez a versben elbeszélt panasz azonban nem(csak) magánügy: micsoda ócska búcsúba keveredtem / babát lufit tükrösszívet tukmál / rám az élet s én jóvátehetetlen / szopogatom a semmi vattacukrát írja egy gyerekkori emléket általános Iétmetaforává növelve, a Szökés című versében. Korunkban vált tömeges életérzéssé a rádöbbenés a bennünket körülvevő ürességre, s ezt az egyetemes emberi csalódottságot, Eliot nyomán, így lehetne tömören összefoglalni: nem ezt ígérték!" a Lét kezdetén, amely fölött a remény szivárványa ragyogott. Sajó László versei azt hirdetik, hogy az ember reménytelenségre ítélt állapotán nem lehet változtatni, s ő költőként erről a sötét metafizikai rezignációról szól fájdalomcsillapító iróniával.