Miért lettem Kádár híve - (dedikált)

Három Sándor Györgyöt ismer meg az olvasó ebben a könyvben. Az első a krónikás, aki már-már hrabali humorral írja le Kőbányán eltöltött gyerekkorát Kocsmában születtem. Kőbányát szerettem rajzol remek portrékat Szeletics úrról, a nagyszerű esztergályosról, a Főtörzsről, Csicseri bácsiról és a kétméteres Gút bácsiról, a sörgyár titkairól, arról, hogy hogyan kell ledönteni a téglagyár kéményét, később a munkásklubok életéről, s arról, hogy a kőbányai kocsmából hogyan kerül el az egyetemre s lesz híres professzorok eminens diákja. Aztán jön a munkaszolgálat, majd az újjáépítés, és elindul egy komoly közéleti pálya: előbb a Rádióban kap komoly feladatot, több, mint két évtizeden át a Magyar Televízió programigazgatója. Jelentős szerepe van abban, hogy a Televízió azokban az években a magyar kultúra remekműveinek sokaságát vitte képernyőre.
A második a politikai elemző. Kádár híve voltam, írja, s részletesen elemzi, hogy miért, Tanulságosak ezek a fejezetek mindazok számára, akik meg akarják érteni, hogy mi történt velünk a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. Akkor is, ha nem hívei, hanem kritikusai vagy akár áldozatai voltak a kádárrendszerének.
A harmadik a gondolkodó, aki történetfilozófiai és erkölcsi kérdéseken tépelődik. Hogyan lehetett elviselni, hogyan lehetett eltűrni, meg lehet-e érteni, meg lehet-e bocsátani, el lehet-e felejteni a huszadik századot? A világháborúk, haláltáborok, népirtó polgárháborúk, atombombák, éhínségek huszadik századát? Hogyan lehet együttélni azokkal, akik annak idején közönyösen nézték százezrek kálváriáját? Hogy élhetnek velünk együtt azok, akik 1956-ban a barikád másik oldalán álltak? Mit kellene tenni egy olyan korszakban, amelyben itt is, ott is újra ordas indulatok ágaskodnak? Hogyan lehetne megtalálni, megteremteni az emberek között a megértést és békét ebben az országban? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keres, makacsul, választ a könyv lapjain.
Munkáját a rezignáció és a remény hangján fejezi be.
Hankiss Elemér