Mikoriak a golyónyomok? - Beszélgetések

lovasok léptettek elő fekete mocsárból. Fekete köpenyük volt. Lovaik lába, habár az állatok elmerültek a vízben, jól látszott, mintha üvegtengerben gázoltak volna. Felfelé kapaszkodtak, miközben amiben utat törtek, mint egy földgömb, visszafelé forgott. A haladás látható volt, de előrejutás nem történt. Ebben a vízióban minden bizonnyal a históriáról vallott álláspontom jelent meg és már tudtam, hogy a kép végigvonul majd a regényen A Századvégi történet születéskörülményeiről mondja ezt a kötet egyik beszélgetésében Sándor Iván, de minden munkájának, regényének, esszékötetének mögöttes világára is érvényes a kép. A Kiadó az író huszonkét beszélgetését nyújtja át az olvasónak, történelemről, kultúráról, irodalomról, színházról, az ezredforduló regényeiről. A könyv a szerző hetvenötödik születésnapjára jelenik meg. Sándor Iván kvalitásainak szinte hasonlíthatatlan és besorolhatatlan egyensúlyossága, ám drámaiságot semmiképpen sem nélkülöző lélegzése méltán vívhatja ki a közfigyelmet, a közmegbecsülést, a csöndes és megújító szellemi örömök jegyében. (Balassa Péter)