Az utolsó köntös - dedikált - A szerző válogatása életművéből

Az erőszakról szólnak ennek könyvnek az írásai. A gonosz, a rossz erőszakáról, mely meggyalázza és megalázza az embert. Az erőszakról, amely fél az embertől. Mely fél a jótól és fél a szabadságtól. Attól tehát, mely dolgok az ember legbensőbb sajátját adják, s mely vágyakozásának, örök törekvésének tárgya. Az ember rendelkezik a képességgel, hogy felismerje és elválassza egymástól a jót és a rosszat, a méltót és a méltatlant. Képes e különbségtételre mindaddig, míg maga el nem határozza, hogy nem hallgat többé a belső parancsra, mely a lelkiismeretből fakad. Míg el nem határozza, hogy gazember lesz . Nincs körülmény, melyben ne tudná, mi a helyes cselekvés. A rossz, a gonosz ezzel a tudással száll szembe. Fanatizmusa ezt kívánja elpusztítani. De megannyi vér és könny, vesztett csata után is az ember győztes marad. Méltóságot fel nem adva, míg erkölcsi tudásunk, tisztességünk fölé emelkedhet minden rontó erőnek, pusztító akaratnak, mely azt kívánná, hogy haljunk meg halálunk előtt. Reménytelen e kívánság: halálnak halálát teszi az ember végtelen nagy erkölcsi ereje.