Ártatlanok a halálsoron

"Gyilkos vagy hóhér? Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja azokat, akik nem csak fogyasztói, hanem elemzői is a híreknek. Szabad-e törvényesen embert ölni, ítélet alapján? A naiv átlagember rávágná: szabad, mert törvényes. Már, ahol. Míg a törvény meg nem fordul... Sas István kötete a legérzékenyebb pontján találja el a halálbüntetés kérdését, és ez az Achilles-sarok nem egyéb, mint a justizmord. A törvényes gyilkosság, ártatlanok halála téves ítélet, hanyag vagy részrehajló nyomozás miatt. A rémálom, ami akárkire - szó szerint akárkire! - rászakadhat, egy pillanat alatt. Gyakori dolog, mint a felsorolt példák impozáns tömegéből láthatjuk, majdhogynem hétköznapi. Amerikában minden hatodik kivégzett elítéltről utólag bebizonyosodhat: ártatlan volt. Gyilkos ilyenkor az ítéletvégrehajtó, ha akaratlanul is.És mintha senkit sem érdekelnének a tények, senki sem hinné, hogy vele is megtörténhet: minden kirívóan erőszakos bűncselekmény napvilágra kerülése után erősödik a kórus, amely bakót, kötelet, nyaktilót követel. Tessék elolvasni ezt a könyvet, és öt percig gondolkodni utána. Öt percig, nem tovább. Tüzetesen, még ha fárasztó is. Aztán követeljen mindenki, amit a lelkiismerete diktál. Halkulni fog az a kórus. Szele Tamás"