A szervezetek esetlegességének elmélete

Napjainkban a szervezési és vezetési ismertekkel foglalkozó szakirodalomban egyre gyakrabban találkozhatunk egy viszonylag még újabb keletűnek tekinthető nézettel. Ennek lényege röviden az, hogy a felépítését és működését illetően tulajdonképpen nincs egy olyan szervezetmodell, amely különböző környezeti hatások közepette egyformán megfelelőnek tekinthető. Ez a nézet egyes esetekben igen hatásorzottan és félreérthetetlenül jelentkezik. Más esetekben úgy látszik, hogy bizonyos mértékig még kialakulatlan, s csak a leírt gyakorlati tapasztaltok, illetve az azokból levont következtetések utalnak a szerzők ezzel kapcsolatos véleményére.
A szervezeteknek az ilyen - minden részletre kiterjedő - vizsgálatával ma már egy többé-kevésbé önállónak tekinthető tudományág, a szervezetszociológia foglalkozik. A szervezetszociológia - a témát művelők egy részének a véleménye szerint - az iparszociológiából fejlődött ki, illetve önállósult. Ez nyilván nem véletlen, ha a szociológia valóban az újkori ipari társadalom terméke, amely társadalomnak jellemzője, szinte szimbólum az ipari szervezet, a maga sokrétű problémáival és mintaként érvényesülő hatásával a más rendeltetésű szervezetekkel szemben.