Csoda

Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, egy év után keresőképesnek nyilvánítják. Újra dolgozni jár, ám egy apró körülmény — tudniillik az, hogy vak — sok bosszúságot, s nem kis kalamajkát okoz. Vencel olyan ember akar lenni, mint a többiek, így "alkoholista" lesz, s tévedésből mindennap agyonkakaózza magát. Otthon felveri a ház lakóit, zajong, vagyis éjjelente az udvar közepén a Himnuszt énekli... "Segítőkész" emberek hada siet a családot megmenteni: nap mint nap feljelentik a "züllött" apát, hogy ne tudja fizetni a kirótt bírságokat... Vencel, hogy megköszönje a sok segítséget, amit a családja kapott, nagy tettre szánja el magát. Schwajda György második kisregénye az álhumanizmus paródiája.