Kettős könyv

Akik ismerik, értik és kedvelik Sebők Éva költészetét, úgy vélhették, hogy a Félsötét után - Kairosz Kiadó, 2000 - már nincs hova lépni. A belső konzisztencia nem fokozható, beteljesítette önmagát. És valóban, a Félsötéttel véget ért Sebők Éva költészetében egy korszak, a pszeudo-szonetteké, hogy következzék egy új korszak: a haikué. Sok más kortárs poétához hasonlóan Sebők Éva is ráérzett arra, hogy a tömör üzenetek, az sms-ek korában mily autentikus, kifejező versforma a "versemes" - a haiku. A József Attila-díjas költő e műfaj keretei között is bizonyította mesterségbeli tudását. Haikui a műfaj legrigorózusabb kritériumait tekintik önmagukra nézvést kötelező érvényűeknek, nincs kompromisszum, az igényesség maximális. Ez az igényesség az olvasó számára tágasság-élményként manifesztálódik. Sebők Eva haikui, épp tömörségük okán s folytán korántsem pillanatszerűek. Bennük szinte bolyongani lehet, minden egyes műremek egy-egy önálló, öntörvényű mikrokozmosz, amelyhez egy~egy idegenvezető is tartozik, egy-egy kontemplatíva.