Az álomról

A népszerűsítő irodalom művelésére legtöbbször nem maguk az alkotó elmék vállalkoznak, hanem mások eszméit befogadó, ezekért lelkesülő íróemberek, kikben ezenfelül megvan a képesség arra, hogy a tudományos problémák szövevényét a főszempontok kiemelésével, a komplikációk elhanyagolásával addig a fokig egyszerűsítsék, amelyeken az már az avatatlan számára is érthetővé válik; szívesen kevernek továbbá az így megrostált szellemi étekhez a magukéból is némi mulattató vagy poétikus fűszert, avagy - ami nagyobb baj - a maguk felületes spekulációit. Így a populáris irodalom termékei egyrészt ama csonkítás, másrészt ezen hozzátétel folytán sokszor meglehetősen elferdített képét adják az eredeti művek tartalmának és joggal hívják ki a művek szerzőinek ellenszenvét. Aránylag ritkán vállalkozik maga az auktor a saját művének popularizálására, részben talán azért, mert a szerző szemében a műnek minden legkisebb részlete annyira becses, hogy nem tudja magát rászánni a népszerűsítés követelte amputációkra; másrészt meg többnyire hiányzik belőle az ilyen munkához megkívántató sajátos írói kvalitás.
Hálára kötelezte Freud a lélekelemzés iránt érdeklődő olvasóközönséget azzal, hogy épen annyira közérdekű álomkutatásainak népszerű és rövid ismertetésére maga vállalkozott két kisebb füzetben. Egyiküket (Über den Traum, II. kiadás, Bergmann, Wiesbaden) itt adom magyar fordításban; ez a pszichoanalitikus álomfejtés alapvonalait és szempontjait ismerteti. A másik (Der Wahn und die Träume in Jensen's Gradiva; II. kiadás, Deuticke, Bécs) azt a speciális témát taglalja élvezetesen, hogy az igazi költők műveibe beleszőtt, a költőtől kitalált álmok ugyanazoknak a törvényszerűségeknek vannak alávetve, amelyeket a lélekelemzés a természetes, maguktól keletkező álmokban fedezett fel.