Szerver oldali webprogramozás

Akik már behatóbban ismerik a JavaScript nyelv kliens oldalát (és az ehhez szükséges egyéb webes technológiákat), azok között sokan vannak, akik szeretnék a nyelv szerver-oldali képességeit is kitanulni. Ennek több oka is lehet, de az egyik legfontosabb indok a hálózatok nyújtotta lehetőségek szélesebb körben való kihasználhatósága iránti vágy. Jelen könyv elsősorban azoknak a weblapfejlesztőknek és rendszergazdáknak készült, akik már rendelkeznek a kliens-oldali JavaScript szerkesztésének ismereteivel, egy HTML forráskód megírása nem okoz nekik gondot és szeretnék honlapjaikat alkalmazásokkal „életre kelteni", rajtuk távoli adatbázisok tartalmát megjeleníteni, esetleg e-mail-t küldeni róluk. Megtudhatjuk azt is, hogyan lehet Java nyelven írt komponenseket vagy osztályokat elérni JavaScriptből, hogyan valósulnak meg a különböző adattípusok közötti konverziók, miként lehet hibákat lekezelni szerver oldalon, a szerver típusa milyen módon befolyásolja a szerver-oldali programozást. Haszonnal forgathatják a könyvet azok is, akik meg szeretnék ismerni a Netscape Enterprise Server (újabb nevén iPlanet Web Server, Enterprise Edition) néhány lehetőségét, netán a kliens és a szerver oldal különbségeire kíváncsiak, esetleg a két oldal közötti, úgynevezett osztott-oldali JavaScript iránt is érdeklődnek. Két dolog azonban egyértelműen látszik még ebből a korántsem teljes felsorolásból is. Először is a szerver-oldali JavaScript kódok generálásához némi számítógépes hálózati ismeret és forrásszintű HTML-szerkesztési készség feltétlenül szükséges. Emellett kitűnően ismerni kell a kliens-oldali JavaScript programozását. Másrészt a szerver-oldali JavaScript környezetfüggő, tehát nem mellékes, milyen webszerveren dolgozunk. Ebből viszont az következik, hogy a könyv sem tárgyalhat minden szerver-típust külön-külön, így a forrásokat egyes szervereken kissé módosítani kell. Ehhez feltétlenül szükség van a webszerver rendszergazdai kézikönyvére. A forrásokban fellelhető paraméterezések idézőjelek közti írásával, a HTML tag-ek kisbetűs megadásával és a kevert leírási formákkal azt kívánom érzékeltetni, hogy a webes dokumentumok sajnálatos módon nagyon gyengén szabványosított forrásúak. Optimális lenne, ha minél többen tartanánk be a webes ajánlásokat kiadó és terjesztő W3C, ECMA és egyéb konzorciumok, egyesületek ajánlásait és szabványait, mert számos előnyhöz juthatunk ezáltal. Ez a kliens oldalon éppúgy igaz, mint a szerver oldalon. Ne felejtsük el egyetlen pillanatra sem, hogy szerver oldalon azokra a felhasználókra is gondolni kell, akikkel valamilyen módon megosszuk alkalmazásainkat. Egyes adatokat célszerű nem publikussá tenni, másokhoz viszont feltétlenül biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét. Ha úgy érzi a kedves Olvasó, hogy birtokában van a szükséges ismereteknek és kliens oldal mellett már a szerver oldalt is ki akarja használni kedvenc internetes nyelvén, olvassa végig a könyvet, elemezze a példákat, mélyedjen el a függelékek rálátást biztosító táblázataiban, gyakoroljon bátran, mert a fejlesztést csak így lehet tanulni! Ehhez a korántsem egyszerű, de idővel nagyon hasznossá, sőt akár szórakoztatóvá is váló tevékenységhez kívánok sok kitartást: A szerző