Soseis versek

"Princz Gábor nyughatatlan szellemű reneszánsz ember, aki megőrizte fogékonyságát a látszólag értelmetlen dolgok iránt. Olyan akár egy nautilus - egyetlen mozdulat nélkül képes több száz métert emelkedni vagy süllyedni, miközben higgadtan felméri és belakja a kiszemelt tájat. Princz e kis kötet versetűdjeiben a szerelem tájain kóborol. Már megtapasztalta, hogy minél szebb az élmény, annál gyötrőbb az emléke. Átérzi, hogy a szerelem csak a magányban tud szembenézni önmagával. Nem egy nőről ír, hanem a nőről, élmények és vágyak esszenciájáról. Ám kétezeregyben álságos dolog lenne azt hinni és főleg azt hitetni, hogy az olvasók csupán e néhány írás élményt sejtető elégikus hangulatáért fogják vásárolni Princz Gábor kötetét. Mindannyian tudjuk, hogy nem. De ezek itt és most versek, irodalomnak szánt szövegek, amelyek az idő múlásával egyre távolabb kerülnek attól a társadalmi környezettől, amelyben véletlenül (vagy nem is olyan véletlenül) megszülettek." Turczi István