Lassú csárdás

A városban Vépi járművek ablaka mögött ült és figyelt. Körülötte autók suhantak különböző irányokból egymás felé, útjaik láthatatlan ösvényeken metszették egymást. Néha a valóságban is metsződtek, ilyenkor egy időre megállt a forgalom, várták a mentőt meg a rendőröket. Ha volt halott, akkor az utazók kiszálltak, hogy megnézzék. A halott ott feküdt az aszfalton vagy az út szélén, vérbe fagyva, kicsavart végtagokkal. Halottat látni jó érzés volt, tömény valóság. Az élők körülállták, és nézték, mert a látvány hatalmat adott a halott felett. Aki nézte, az ott és akkor mindenképp túlélőnek számított. Utána visszaültek az autóikba, és közlekedtek tovább az eredeti, vagy egy kissé módosított irányban. A közlekedés mindenkinek azt jelentette, hogy ő halad előre. A többiek haladása nem érdekelt senkit.