A gyujtogató - Valóság és költészet

- Levél a másvilágra. -
Kedves Bátyám, legalább egy évtized mult el azóta, hogy utolsó levelemet elküldtem hozzád a másvilágra. Bocsáss meg nekem, hogy ugy elhanyagoltalak s ne gondold, hogy ezt szeretetlenségből vagy azért tettem, mert elfelejtettelek. Nem. A te példátlan jóságod, amellyel magadhoz emeltél s az én mindenekfelett való rajongásom, amellyel téged bámultalak, lelkemben olyan forrásokat nyitottak meg, amelyek annál bőségesebben ömlenek, minél többet meritgetek belőlük. Sokszor alig tudtam ellenállni a vágynak, hogy panaszaimat elröpitsem hozzád, fel a magasba, a tiszta, hideg, közönyös és kegyetlen bölcsesség országába, az angyalok, ördögök, a megtisztult bűnösök és az elkárhozott szentek közé, akiknek nincsen testük, merthogy csupa lelkek. De nem tettem. Megvallom őszintén, nem sokat biztam abban, hogy leveleim eljutnak hozzád s irni nem irok csak ugy a magam meggyötrésére.