Az állattenyésztés egyik ősi mesterségünk. A háziállatok, a haszonállatok évezredek óta szolgálják az embert. A kutya például segített és segít ma is a vadászatban, az állatok őrzésében, terelésében, a keresésben és mentésben. De az ember kedvtelését is szolgálhatja, ugyanúgy mint a macska, a papagáj a tengerimalac, vagy egyéb társállatok. Jó lovakkal, postagalambok által vitt üzenetekkel csatákat lehetett nyerni. A ló és a szarvasmarha igaerejével biztosította a szállítást, a közlekedést, a talaj- és egyéb mezőgazdasági munkákat. Velük együtt a többi gazdasági állat (juh, kecske, sertés, baromfifélék stb.) is alapvető élelmiszereket: húst, tejet, tojást, ipari alapanyagokat: bőrt, szőrt, gyapjút, hasznos mellékterméket: istállótrágyát szolgáltat.
Noha az állattenyésztés szerepe a történelem során sokat változott és változik, az élelmiszer-termelésben betöltött alapvető jelentősége mással nem helyettesíthető. Az ember ugyanis számos, biológiailag létfontosságú táplálóanyaghoz csakis állati eredetű élelmiszerek fogyasztásával juthat. Emellett az állattenyésztésnek fontos és bővülő a funkciója a táj- és környezetvédelemben, a szabadidő eltöltésben és a sportban is.
Amióta az ember bizonyos állatfajokat háziasított, azóta felelősséggel is tartozik irántuk. Gondoskodik róluk, védi őket a kedvezőtlen körülményektől, a betegségektől, céltudatos tenyésztőmunkával, szakszerű takarmányozással fokozza a teljesítményüketjavítja a termékeik minőségét.
Az állattenyésztés és a növénytermesztés egy-egy mezőgazdasági üzemben és a nemzetgazdaságban sok tekintetben összekapcsolódik, egymásra épül, egymást kiegészíti. Arányuk természeti adottságoktól, gazdasági, piaci viszonyoktól függően eltérő lehet, de az ökológiai egyensúly és a fenntartható fejlesztés szempontjából köztük bizonyos viszony optimális. A fejlett országokban a mezőgazdaság bruttó termelésének több, mint 60%-át az állattenyésztés adja. Ez az arány hazánkban jóval 50% alatti, így ésszerűségi okokból és kormányzati szándék szerint is indokolt a szóban forgó ágazatunk fejlesztése.
Az állattenyésztés, a róla alkotott képjelen van a mindennapi életünkben. Bizonyos állattenyésztési ismeretek az általános műveltségünk részét képezik, ezért e területen némi tájékozottság mindenkitől elvárható. Természetesen a leendő mezőgazdasági mérnököknek az átlagosnál jóval mélyebb ismereteket kell elsajátítaniuk.
Könyvünket valamennyi érdeklődőnek, de elsősorban a BSc szintű képzés különböző mezőgazdasági szakjain tanulók számára, tankönyvnek szántuk. A mezőgazdasághoz elsősorban a gazdasági állatok tenyésztése kötődik, ezért e munkánkban bizonyos általános állattenyésztési ismeretek taglalása mellett a fontosabb haszonállatok, a ló, a szarvasmarha, a juh, a sertés és a baromfifélék tartásának, tenyésztésének, hasznosításának, termelésének, termékeinek rövid áttekintésére vállalkoztunk. - (Előszó)
Amint az átalakuló mezőgazdaságunk és felsőoktatásunk, úgy - a korábbi színvonalas állattenyésztési tankönyvek után - a jelen munkánk is újszerű és meglehetősen nehéz vállalkozás. Nagy öröm, hogy ehhez kiváló állattenyésztő szakembereket, oktatókat sikerült megnyerni.
Tudjuk, hogy munkánk nem lehet tökéletes. Amíg egyes, pl. agrárinformatikus, vagy kertész szakos hallgatók számára könyvünk itt-ott talán túlságosan is részletes, addig bizonyos, pl. állattenyésztő mérnök szakok követelményeihez képest meglehetősen szűkös ismereteket tartalmaz. Mindenesetre bízunk abban, hogy szelektív módon forgatva vagy éppen más könyvek használatával kiegészítve a mezőgazdasági képzésben résztvevők széles körében, a legfontosabb állattenyésztési ismeretek elsajátításához használható lesz.
A szerkesztő hálás köszönetét fejezi ki a szerzőknek, a lektoroknak, a kiadó munkatársainak és mindazoknak, akik közvetlenül, vagy közvetve, biztatással, bátorítással hozzájárultak ahhoz, hogy e könyv a hazai felsőoktatás mezőgazdasági szakos hallgatóinak kezébe kerüljön.
Keszthely, 2006. október
dr. Szabó Ferenc egyetemi tanár az MTA doktora
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
