Toxikoma - Tíz év drogvallomásai

Egyszerűen lenyűgöző és kötelező!

Igaz, komor, a tény amit tudnunk, hinnünk kell benne van, én látom!

Nos, ha ez a könyv azért íródott, hogy valaki ne nyúljon, a droghoz vagy esetleg leszokjon róla, akkor ez a könyv nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket!

Könyvespolcon a helye, ha nem próbáltad ki azért,ha kipróbáltad,azért...és azért,hogy eszedbe jusson,hogy SOSE próbáld újra/(ki!)....

A könyv végig tőmondatokkal íródott. Legelőször ez figyelemfelkeltő volt, majd idegesítő. Nem igazán az jött le nekem, hogy Győző le akart volna szokni, hanem az, hogy a környezete miatt volt erre szükség. Állítólag minden szenvedélybetegségtől csak ideiglenesen tudunk megszabadulni. S az ideiglensséget is hihetetlen nehéz elérni. Gratulálok, hogy sikerült, de ezt a könyvet nem adnám a gyerekem kezébe elrettentés céljából. Ahhoz nem elég szemléletes a rossz dolgokkal.

Az emberek meredten bámulnak Szabó Győző arcára Toxikoma című könyvét kezükben tartva, mely a Libri kiadó gondozásában jelent meg. Még most is cseng a fülemben, ahogy egyesek összesúgnak: Ez a csávó drogozott? Nekem is ez volt az első gondolatom, amikor megláttam egy plakátot az egyik metró aluljáróban. Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe a színész könyvét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lesz. Főleg úgy, hogy már az első fejezetben mesél a Lipótban töltött elvonóról. Gondoltam a fejezet végén, no, és akkor most miről fog szólni ezek után?! Győzőnek azonban bőven akadt mondanivalója. 10 év, az 10 év. Már a fejezetcímek is figyelemfelkeltőek és szokatlanok. Miután elolvassuk őket, persze meg is értjük a jelentőségüket. Jól tette, hogy kiírta magából. Dr. Csernus Imre szerint a drog egy vonat, egy szerelvény. Negyedosztályú, harmadosztályú, másodosztályú és első osztályú kocsikkal. És ezen a száguldó szerelvényen az ember (adott esetben a drogos) mindig egy kocsival előrébb foglal helyet. Győző elmeséli nekünk, hogy hogyan került fel a vonatra, majd hogyan jutott egyik osztályról a másikra, mígnem egy szép napon a színpad helyett egy stuttgarti kórház műtőasztalán találta magát. A sok-sok kaland egyike, amelyet viszonylag ép bőrrel megúszott. Amellett, hogy izgalmas történeteket mesél el, bepillanthatunk az emberi mivoltába. Talán egy kicsit közel is kerül hozzánk, és megérint. Lehull a lepel, ő is csak egy vidéki kisvárosból jött pesti vagánnyá lett fiatalember, aki rossz útra tévedt. Viszont volt ereje leállni, mielőtt túl késő lett volna. A kollégái, főnökei és Dr. Csernus Imre pedig mellette álltak. Bíztak benne, hittek benne, ezzel elérték, hogy Győző is hinni kezdett magában, és a gyógyulásban. Bárcsak mindenki olyan erős (és szerencsés) lenne, mint amilyen ő volt.

Hihetetlen, hogy egy ilyen családból származó ember drogos lesz. Persze tudom, hogy a drog nem válogat és azért, mert szigorú neveltetést kapott, illetve jól éltek még lehet drogos. De ő ráadásul még hülye-gyerek se volt, hiszen színötös tanuló volt, sportolt, rajzolt, meg ki tudja még mit csinált nagyon jól és ez nem volt elég, neki kellett még valami plusz Mintha két ember lakozna benne, egy jó, okos, engedelmes srác és egy elvetemült állat, akit nem érdekel semmi csak az anyag. A lényegen viszont nem változtat, leszokott és remélhetőleg egyenesbe van azóta is az élete. :)

Szabó Győzőt, mint igen jó színészt ismerhette meg az ország. De vajon mi volt vele a Valami Amerika kirobbanó sikere előtt? Megtudhatjuk, ha elolvassuk a könyvét! Igen őszinte vallomás drogokról, függőségről, küzdelemről, zártosztályról, mámorról, hazugságokról önmagának, a világnak. Elképesztő kalandok az 1990-es évek Budapestjén. Ugyanakkor hihetetlen humor, önkritika is árad a lapokból. A végén elgondolkodunk, hogy talán a főhőst nem csak színészi tehetséggel áldotta meg a sors? Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szeret nevetni, sírni, meghatódni egy jó könyv olvasása közben.

Toxikoma című könyvében Szabó Győző eddigi életéről számol be, kihegyezve arra a közel tíz évre, melyet kábítószer függőként töltött. A könyv nagyon őszinte, nyers, már-már durva hangnemben, a lényeget alaposan feltárva ismerteti meg velünk hányattatásait, a droggal és a külvilággal való ellentmondásos kapcsolatát, sőt a fejezetek végén a róla alkotott szakmai véleményt is. Családjával szemben elég szűkszavú, inkább a drogok által okozott borzalmakra helyezi a hangsúlyt. Stílusa közel áll az élőbeszédhez, nem köntörfalaz, keményen kritizál. Érdekfeszítő, ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány.