A Királynő mélyén

Ez a könyv olyan rossz, hogy szinte értékelhetetlen....

Szappanos Gábor író ezzel a könyvével végérvényesen kilépett a "népi írók" -számára túlságosan is szűk- skatulyájából, és belépett a nagy mítoszírók világába. Művében a létezés oly kollektív és transzcendens mélységeit érinti, ahová csak a legbátrabbak és a beavatottak merészkednek el. Regényének a gyökerei az emberiség régmúltjába kapaszkodnak: a nők segítségével a menekülési lehetőséget, a hazautat, a boldogulást megtaláló, élet-halál nagy harcát vívó, pokoljáró hősök az ókortól (Kirké-Odüsszeusz) a középkoron (Beatrice - Dante) átívelő irodalmi hagyományból ismertek, ahogy a világjáró, jó ételekért és nőkért rajongó Szindbád alakja is. Ezeket a szálakat szövi tovább az író, bravúrosan, merészen felmutatva azt, hogy embernek, férfinak lenni, segítő érzelmi kapcsolatokra, megváltásra lelni nemcsak az ókorban, hanem a XXI. században is dicsőségesen veszélyes vállalkozás. Bár a művének hátteréből hatalmas - klasszikus és gnosztikus - tudásanyag sugárzása érzékelhető, mégsem száraz írás ez, hiszen a humor, az irónia és a -magas tudati szintet mutató - önirónia végig jelen van a történetben. Mind e mellé még kapunk egy képet arról is, hogy milyen lehet egy alapjában gondolkodó típusú férfi tudata szeretkezés közben, mivel a regény fókuszában egy szinte végkimerülésig folytatott, élet-halál harc jellegű, több órás szeretkezés áll. Bátor, különös könyv ez, nyitott tudatú olvasók számára mindenképpen nagy élmény. Válasz írása...

Jobb lett volna, ha a szerző megmarad Mari néninél és Pista bácsinál. Ezen túli gondolatok már megerőltetők számára, képiesítése sokszor értelmetlenül bizarr. Nagyot szeretett volna lépni, de lássuk be, szakadt a nadrág...