A világ így ér véget

"- Holnap reggel hét és hét harminc között ott vagyunk értetek teherautóval. Addig csomagold össze magadat, anyádat és néhány kisplasztikádat. Megyünk Bécsbe, s aztán onnan tovább. Engem vár Bécsben egy Ford-ösztöndíj, de biztosra veszem, hogy téged is vár majd valami. Legalább az a lehetőség, hogy végre szobrász légy, és ne gyári esztergályos, aki szabad óráiban farigcsál
Másnap reggel, úgy hét óra körül csakugyan megállt a teherautó a Déry utcában. Feri feljött értünk.
Kész vagytok? kérdezte, alighogy belépett az ajtón.
Kész mondtam.
Akkor fogjuk a csomagokat, és induljunk. Édesanyád?
Anyám akkor jött ki a szobából. Odament Ferihez, megölelte, megcsókolta, hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokára.
Ferikém, édesem, köszönöm, hogy ránk is gondoltatok. Isten óvjon benneteket!
Azt mondtad, kész vagytok!
Kész hát mondtam hetykén. Már évek óta. Arra, hogy itt maradjunk."