Lovakrul

Miért, hogy ma is a lovas társadalom bibliája Széchenyi István Lovakrul című munkája? Holott lassan két évszázada, 1828-ban jelent meg ez a "röpirat"-ként is aposztrofált mű. Mégpedig magyar nyelven! Német fordítása is csak két évvel ezután követte. Röpirat - lótartást, lónevelést és futtatást (versenyzést) törekszik népszerűsíteni, mégpedig a legkorszerűbb közgazdasági ismereteket is összegző tanulmány igényével. Pontról pontra veszi sorra tanácsait, miként hozható magasabb színvonalra a hazai "lóállapot": versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok stb. S akinek szeme van, túllát a ménesek jószágain - a versengésben nem maga a nyereség, hanem a "jutalmas nyereség lehetősége" inspirálja a vállalkozókat. Példák során bizonyítja, miért érdemes itthon befektetni, a némelykor csak hosszú távon is visszatérülő üzletekbe. Percig sem unalmas és nem "istállószagú" elemzését a - sajnos sok tekintetben ma is aktuális - közállapotokról, élmény kézbe venni a szerzőt csak kőbe vésett emlékműként, szoborként, utcanévként ismerő generációknak is.