Napló

Széchenyi Naplója csaknem folyamatosan kísér végig egy életet. Az 1813-14-es napóleoni hadjárat befejeztével kezdődnek, s az a fiatalember, aki nápolyi kiküldetéséről, keleti, párizsi útjáról számol be, elkényeztetett főnemes ifjúnak látszik, aki Európa legjobb társaságaiban forgolódik. Ebben az időben németül beszélt és írt a legfolyékonyabban, érthetően naplóját is németül írta. S bár később magyar nyelvtudását felfrissítette, s kiválóan tudta és ismerte a nyelvújítás eredményeként kialakult magyar nyelvet, e mellett a gyakorlat mellett mindvégig kitartott, s csak olykor, egy-egy mondat erejéig használja a magyar nyelvet is naplóiban.
A Napló utolsó bejegyzése 1860. április 1-én íródott, hat nappal Széchenyi öngyilkossága előtt. A két dátum közt hasztalan várakozások és kudarcok, önemésztő korszakok és házassági tervek, nagy vállalkozások s aktív politikai tevékenység töltik be az időt. Az Akadémia, a Kaszinó létrehozása, a lóversenyügy, a gőzhajózás megindítása, s a szívügy, a Lánchíd tervének érlelődése nyomon követhetők a feljegyzésekben. Történelemkönyvekből ismert adatok és tények elevenednek meg a személyes, vallomásos műfajban Széchenyi szoborként élt eddig emlékezetünkben. A Napló szoboralak helyett tragikus sorsú emberrel ismertet meg.