Kereszténység vagy Buddhizmus

Katolikus Könyvtár XXIV.

Nem akarunk szemernyit se letagadnia nemes vonásokból, amelyek a buddhisták életében is feltalálhatók. Erényük előtt készek vagyunk zászlót hajtani. Csak azt nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy a buddhista erkölcstan bármivel is dicsekedhetnék, ami a krisztusiból hiányzik. De a keresztény erkölcstan felcserélésével nem vagyunk hajlandók feláldozni azt a fölényes nagy többletet, amely ezt oly magasra emeli a buddhista erkölcstan fölé. Tóth Tihamér A buddhizmus szerint az ember és vele az egész világegyetem végcélja a megsemmisülés s az egyetlen kívánatos dolog, hogy ez a megsemmisülés minél hamarabb történjék meg. Már pedig minden akarati cselekmény, legyen az jó, vagy rossz, legyen az erény, vagy bűn, csak késlelteti ezen megsemmisülés bekövetkezését. Egyenesen visszatartja tehát a buddhizmus az embert attól, hogy bármit is tegyen az emberiség haladásának előmozdítására. Tökéletes pesszimizmus, mely csak azért nem akasztotta meg Ázsia művelődési haladását, mivel hívei nem mind vették komolyan alapelveit, s nem vonták le azokból a végső következtetéseket. Szeghy Ernő

Európa-szerte reneszánszát éli a buddhizmus. Virágzó közösségeiket gyakran látogatják önmagukat keresztényeknek vallók is, akik szerint egyenrangú e két világvallás, éppen ezért nem az egymástól eltérő, hanem az egymással azonos vonásaikat kell értékelnünk, nagyra tartanunk. E nagy összeborulás azonban meglehetősen új keletű. Múlt századunk első felében a keresztény hittudomány még élesen megkülönböztette a kettőt, s meggyőzően bebizonyította, hogy amíg a buddhizmus ember alkotta (természetes) vallás, addig a kereszténység magától Istentől származó (természetfeletti), tehát nem rész, hanem egész szerinti. Amíg ugyanis a buddhizmusban az isteni igazságoknak csupán a csírái lelhetők fel, tévedésekkel keverten, addig a kereszténységben mindegyikük, tévedésmentesen. E felismerésért oly fontos e két munka. Az egyik szerzője Szeghy Ernő (1872-1952) ciszterci, majd karmelita szerzetespap, teológiai tanár, a másik Tóth Tihamér (1889-1939) egyetemi tanár, veszprémi püspök. (Ifj. Tompó László)