Sok minden

Döbbenetes emberközelség, egyetemes világlátás a legapróbb részletecskék révén is: íme, a prózaíró Szép Ernő - idézi Tandori Dezsőt a műről írt véleményében Greff András, majd így folytatja: Aki itt épp a Margitsziget teraszán ül. Mondanunk se kelljen: a világ legközepebb közepén. Úgy jó, ahogy van, de azért mindenekelőtt a zárómondat miatt kellett nekem ide. Hogy létezhet egyáltalán olyan szöveg- és, tágabban, társadalmi környezet, amelyben ez az írói pozíció elfoglalható, és ez a - saját bájosságával gyaníthatóan tisztában lévő, önmagát egy tükörben feltehetően alaposan megcsodáló - mondat a kellő nonsalansszal leírható. Boldog idők! - ami nem feltétlenül (feltétlenül nem) igaz: a Sok minden című tárcakötet 1914-ben jelent meg, Szép Ernő hamarosan önkéntesként utazott a frontra. (litera.hu)