A költő és a mítosz - Elemzések, tanulmányok - olvassunk együtt IV.

,,...A pátosz hangja lehet az átkozódásé is, ha valami jó elmulasztását, valami gyalázat elkövetését pereljük az elkövetőn. A bibliai próféták átkaitól hogy mélyen nyúljunk vissza az időben - Füst Milán Öregségéig feszül egy hatalmas gondolati-érzelmi ív, amely közös emberi fájdalom miatt szórja az átkokat. Mint kortársunk, Orbán Ottó, aki Istennek számos, az ember ellen elkövetett vétkét sorolja fel, már a megszólítással is leminősítve a Legmagasztosabbat:

Hallod-e, te Öregember?
Ez volna a te teremtett világod?
Ez a sötét kozmosz, teli rejtelemmel,
Hol szupernovákkal gyújtasz világot?

A mítosz a kétlábon járó majomember álma.
A légtérben nem szállnak angyalok.
Isten van vagy nincs. Küszködve, meg-megállva
Tartok a sír felé gyalog.

(Dal a teremtett világról)

A XX. század végének magyar mítoszát mindig a pátosz emeli a magasba. Keresztezheti hit, tagadás, káromkodás: ha a magyar költő jelentőset készül mondani, gyakran teremt magának vagy egész költészetét betöltő, egységes mitológiákat, vagy olyan mítoszokat, amelyek felhívják a figyelmet arra: a költő az emberiség hatalmas kulturális tradíciójához akar csatlakozni. Ha másként nem, hát tagadva azt, és a >>majomember álmának