E könyv a kapitalizmus átfogó, valamennyi - tehát a politika, az anyagi, valamint a szellemi termelés és szolgáltatás - alrendszerére kiterjedő elemzését vállalja. Szerzője szerint e társadalmi forma története kétfö szakaszból áll. Az első a XIX. századi, a néptömegeket a politikából kirekesztö liberális diktatúrák kora, a második a korlátozott demokráciáké. Legfejlettebb válfaja a jóléti kapitalizmus, amely egyrészt a gazdaság irányításába beavatkozva megszünteti a liberális anarchia válságainak rángógörcseit, másrészt az alávetett néposztályok életmódjának korszerüsítésével elfogadhatóvá teszi az uralkodó osztályokhatalmát.
A szovjet birodalom összeomlásakor a pénzpiaci kapitalizmus és a transznacionális mamutvállalatok oligarchái elérkezettnek látták az időt arra, hogy a liberalizmus újjáélesztésének jegyében egy számukra kedvezőbb, a jóléti kapitalizmus vívmányait felszámoló világrendet vezessenek be. Gazdasági programjukat Pinochet fasiszta diktatúráját kivéve sehol nem tudták megvalósítani, s ezek ma már legfeljebb "harmadikutas" törekvésekben és a ránk, posztkommunista országokra kényszerített élveboncolasi kísérletekben élik utóéletüket. A politikában a liberális pártok mindenütt esélytelenek, a parlamenti képviselet határán toporgó törpepártok.
A pénzpiaci és transznacionális nagytőke hatalma tehát kizárólag fedezetlen papírbankókra épül, s csak addig létezik, míg a nemzetek a nagytőke más csoportjait és a politikai osztályok vezetöit rá nem ébresztik, hogy e társadalmi forma fenntartásának egyetlen esélye a jóléti állam. Nincsen "újkapitalista", "neoliberális" korszak, csak a kapitalizmus olyan átmeneti és részleges működési zavara létezik, amilyen az 1930-as és 40-es évek fasizmusa volt.