Magyar kalendár II. - CD + Könyv

"A magyar kalendáris szokások második kis gyűjteményét tarthatja kezében a népszokásaink iránt érdeklődő és a népzenét szerető hallgató. Kiadványunkban a tavaszi ünnepkör jeles ünnepeit és kitüntetett napjait dolgoztuk fel farsang farkától Szent Ivánig, a nyári napforduló e jeles napjáig. Nem a teljesség igényével, de törekedve arra, hogy minél színesebben és élvezetesebben mutassuk be ősi örökségünk e becses darabjait. Mi is az a kalendár? KALENDÁRIUM: nyomtatott naptár - írja a Magyar Néprajzi Lexikon ide vonatkozó szócikke. A szó a görög kaleo = kikiált, illetve a latin Calendae Januariae = az év első napjának nevéből származik. A rendszeres magyar kalendárium-nyomtatás csak a 16. század végén indult meg, a 17. századból már 150 nyomtatott kalendáriumot ismerünk. A leghíresebb kalendáriumokat ebben az időben Kassán, Debrecenben, Csepregen, Nagyszombaton, Bártfán és Lőcsén nyomtatták. Mind a magyar nyelvű, mind a többi korabeli európai, nemzeti nyelvű naptárak közös mintája a csillagász Regiomontanus 1474-ben készített latin nyelvű kalendáriuma volt, annak szerkezetét, tanításait másolták és terjesztették évszázadokon keresztül. Bagó Márton budai nyomdász a 19. században átdolgozta népszerű formába, s a Regiomontanus-féle jóslások és babonák 300 év múltán is éltek a magyar kalendáriumokban és a köztudatban. A kalendáriumok hagyományosan két részből állottak: A naptárból meg az oktató és olvasmányos részből, az ún. Prognosztikon-ból. A naptári részben, a lapok alján az egyes hónapokra vonatkozó rigmusok voltak, a második részben pedig a tulajdonképpeni csillagászati ismeretterjesztésen kívül krónikát, időjárási megfigyeléseket, politikai eseményeket és jövendöléseket jegyeztek fel; járványokról, hitbéli dolgokról, sokadalmak, vásárok helyéről és idejéről, postajáratokról tudósított a naptárkészítő." Részlet az előszóból