Azok a Kádári ""szép"" napok - Dokumentumok a hetvenes évek történetéből

A múlt folyamatainak elemzése, megismerése nem zárható évtizedek béklyóiba, a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális mozgások nem pihennek meg az évtized küszöbén, nem igazodnak a naptárhoz. Gyakran van úgy, hogy jól elhatárolható korszakok semmibe veszik a naptári évtizedeket, évszázadokat és kizsarolják maguknak a saját határaikat. A klasszikus „ötvenes évek" bizonyosan elkezdődtek már a negyvenes évek végén s csak felfogás kérdése, hogy véget értek-e 1956-ban, vagy tartottak a hatvanas évek elejéig. Így van ez a XX. század hetvenes évtizedével is, mégis érdemes foglalkozni a „hetvenes évekkel", mert ennek az időszaknak megvan a maga jól körülhatárolható, más évtizedekkel össze nem keverhető hangulata, politikai stílusa, gazdasági és kulturális élete, ideológiai rendszere. És a múltba visszanéző emlékezet is megtartotta a „hetvenes éveket", mint olyan korszakot, amelyet - a mindennapok szintjén - elkerültek a XX. század magyar történelmére oly jellemző megrázkódtatások. Ebben az évtizedben nem pusztított háború, nem volt forradalom, sem lökésszerű beavatkozás a gazdaságban (például államosítás, kollektivizálás) és még az 1968-as csehszlovákiai katonai intervencióhoz hasonló trauma sem érte a társadalmat. Az évszázad tízes éveitől ez a „nyugalom" ismeretlen volt Magyarország számára. A mélyben persze ott találjuk a gazdasági, politikai, demográfiai válság jeleit, de a válságot az évtizedben még sikerült elfedni. Így válhatott a Kádár-korszak „fénykorává" a hetvenes évtized, ha máshol nem is, emberek millióinak megcsalt emlékezetében. Jellemezte e korszakot a politikai stabilitás - ami persze a diktatúra stabilitását jelentette egyben. Jellemezte a politikamentesség lehetősége: immáron nem élet halál kérdése, s nem is egzisztenciális létkérdés a politikai igazodás. (Mint a korábbi évtizedekben annyiszor.) A megszilárdult kommunista-szocialista rendszer visszavonulási lehetőségeket is biztosított: a magánéletbe, a szakmai karrierbe, de adott esetben akár külföldre is. Az évtized addig egész nemzedékeknek elérhetetlen anyagi gyarapodást, biztonságot kínált, mégpedig úgy, hogy a megszerzett javakat immáron nem fenyegette semmiféle központi beavatkozás. És kínált más - az évszázadban a végletekig korlátozott lehetőséget - például az utazást. Százezrek, milliók kelhettek útra, ha méltatlan körülmények között is, de megláthatták a világot a Fekete-tengertől akár az Atlanti óceánig....