Selyemzsinór

Szomory Dezső sohasem volt vidám művek szerzője. Ám ezen novelláskötete, még az ő átlagánál is sötétebb. Nemcsak a többértelmű cím miatt, hanem a történetek megrázó ereje, szövegszerű brutalitása miatt: élet és halál, lét és nem-lét ebben a kötetben oly közönséges és vagylagos, mint dogányosnak új cigire gyújtani. Pár szó már meggyőzi igazunkról az olvasót: "Amikor keséri S. Paula bárónő, ezen az augusztusi reggelen, kinyitotta a szobája ablakát, mely a kertre nyílt, napkelet irányában, ott látta maga előtt, a diófa lombjában Toronyi Elemért, egész hosszában egy selyemzsinóron. Egy percig szótlanul nézte e napfényes halottat az ágon, s erős idegzetű hölgy lévén, kis megfigyeléseket is tett, voltaképpen öntudatlanul s inkább megsértődve az egészen". Igen, valóban illik is rá: Csak erős idegzetűeknek!