A csoda vigasztalása

Olvasóimhoz!

Nem akarok egyéb lenni e sorokban, mint hang, de kívánva kívánom, hogy Isten is szóljon rajtam keresztül, mert akkor minden lélek azt hallja meg, ami neki balzsam. Az elégedetlen megbékül, az aggodalmaskodó lélek megenyhülj a zaklatott lecsendesedik, a megfáradtak új erőre kapnak. A beteg lélek meggyógyul, a csüggedőnek új reménysége támad, az elernyedtek új célt látnak maguk előtt. A bánatos lélek megvigasztalódik, a magányosan álló támaszt kap, a megvigasztalhatatlan új reménységgel telik meg. A csalódott ember ismét bízik, a kételkedő lélek igazságot talál, az imádkozni nem tudók hite az égig ér! A természetükkel megbirkózni nem tudók felső erőt találnak: az ingadozók, a türelmetlenek, a lázongók, az engesztelhetetlenek és akiket a szenvedélyük a romlásba taszított, mert még az összetört lélek is újjá lesz! Erőtelen emberi hang az Isten kezében kivált ezerféle hatást, méltót az Isten nagyságához, mert ne gondolja azt az ember, hogy Isten távol álló, e világgal nem törődő, erőit e világból kivonó Isten!