A bicskafaló csuka

Horgásztam az emlékek tavában és megfogtam egy kis halat. Nem ő az a bizonyos csuka, aki lenyelte a bugylibicskát. Nem is az aranyhalacska, amelyik zokszó nélkül teljesíti mindhárom kívánságunkat. Csupán egy keszeg, egy garda a sok közül, mely az emlékek mesebeli aranyfodrú, égszínkék tavában úszkált, és véletlenül az én horgomra akadt. Mint ahogy azok az idő feneketlen, mély tavából felmerült történetek is, amelyeket közre adok ebben a könyvben. Igaz mesék - mesés igazságok az én gyermek- és ifjúkoromból, mely lehet, hogy a Kedves Olvasóé is. Számunkra ez volt, ilyen volt a gyermekkorunk, eszmélkedő ifjúságunk. Az elsőtől az utolsó szóig igaz. Gyermekeink, unokáink számára, akik nejlonzacskóban csomagolva találkoznak a csirkével, és még soha sem vakargatták meg a kese süldő füle tövét, talán mindez csak a múlt század meséje. Letűnt világ, melyet a lenyugvó nap aranyló sugarain hintáztat a tovatűnő idő. (T. Ágoston László)