A francia gótika recepciója Magyarországon II. András korában

Csak az utóbbi években kezdett II. András személyéről és szerepéről alkotott egyoldalú történeti kép a koncepciózus újító és a kiegyensúlyozott, pragmatikus politikus vonásaival kiegészülni. A jelek arra mutatnak, hogy az ország, amelyet 1235-ben fiára hagyott, igen kevéssé emlékeztetett az Árpádok régi királyságára. Az új vonások közé tartozik a már korábban meggyökerezett francia gótika intenzív jelenléte az ország építészetében. Ez a 12. század végén kezdődő művészettörténeti fejlemény azért is szembetűnő és magyarázatot igénylő, mert ebben az időben Willibald Sauerländer szavaival élve "a birodalom területén még hasonló épületeket sem találunk".

Kérdés, hogy Magyarországnak a gótikus művészet közép-európai elterjedésében játszott úttörő szerepe mögött létezik-e valamilyen más magyarázat is, mint az esetünkben kétségtelenül meglévő dinasztikus és egyházi hálózat. A recepció megértést és befogadást jelent, ami nem korlátozódik az egyszerű elsajátításra és mechanikus alkalmazásra. Nem idegen tőle a reflektivitás, a tanulékonyság készsége és a fejlesztés képessége, amire az esztergomi palotakápolna szentélyboltozatának harmonikus megoldása vagy később Gertrudis királyné rafinált síremléke nyújt jó példát, de alighanem hasonló motívumok állhattak az opus duplex ékszerművészet itteni hallatlan sikerének hátterében is. Ezeket figyelembe véve arra gondolhatunk, hogy a megrendelők döntéseiben figyelemre méltó szerep juthatott valamiféle affinitásnak az újdonság, a modernség iránt, annak a műveltségből fakadó nyitottságnak, amit a távolról érkező szellemi tartalmak és művészeti értékek iránt más téren is tanúsítottak. A "modernség legitimitása" lehet talán az az egyszerűen megfogalmazott általános alapelv, amely II. András Magyarországát - legalábbis amint a művészeti emlékek tükrében látszik - sokak számára rokonszenvessé tette, és teszi ma is.