Kolónia

"Saját hang, saját világ. Kell-e biztatóbb kezdet? Hiszen Takács Nándor már az első kötetében eredeti költészetet teremt. Bizonyságul íme az Idő című verse:

A kutyák ugatása riaszt fel,
szánakozva nézik a kerítésbe szorult vadat.
Nehezen mozdulok, valaki a vállamra ült,
az ujjaim görbék, lábaim súlyosak.
Lombok törnek be az ajtón, a könyveim helyén kövek,
káromkodnék, de szavak helyett a számat recsegés hagyja el.
Hiába is kiáltanék.
Ennyi idő után kinevetnének a hegyek.

Mit rejt a könyv címe: Kolónia? Metafora vagy valóság? Miféle emberek hozták létre? Miként léteznek? Milyen titkokat őriznek? Vannak-e történeteik? Mire emlékeznek? Mitől félnek? Kire irányul várakozásuk? Miről álmodnak? Miből ered idegenségük? Hogyan élhet közöttük, aki távolból is szemléli őket? Sorolhatnánk a kérdéseket, melyekről e sajátos zeneiségű, meditatív versek beszélnek, mindenféle költőieskedéstől mentesen, kivételes leleménnyel illesztve egymáshoz a meghökkentő képeket, egyre összetettebbé építve a termékeny tétovaságot, a különleges atmoszférát. Vajon merre visz az út Kolóniában/Kolóniából? Az olvasón múlik, van-e kellő érzékenysége és fantáziája, hogy felfedezze ezt a rendhagyó, ugyanakkor ismerős világot." -
Villányi László