Esőrácsok (dedikált)

Az író vallomása regényéről:
Színhely: a Bukovinát odahagyó erdélyi határállomás, Kosna.
Időpontja: 1941. júniusa, annak is egyetlen virradatváró éjszakája.
Hősei: a madéfalvi szóratás székelyei.
Mögöttük: az ismert, életükkel erezett szülőföld.
Előttük: a vállalt ismeretlen.
A színhelyből és időpontból következően: az áttelepülés legszorongóbb óráin hívtam elő, nagyítottam ki az esőrácsos, barakkosvirrasztású homályból, a kilátástalanság éjszakájából. Szándékom s a külső szorítása szerint: könyvem a benső történések könyve, látszatra cselekvés híján, mégis cselekvéssel, a történelem örvényébe kerültek lélektörvénylésével - földönfutóvá tett közép-európai sors minden terhével, próbatételével.
Nyelvezete: a Vigyázó madár nyelvezete.
Ritmusa: a fiatal Németh László által is keresett, időmértéken és ütemen túllépő harmadik ritmus, amely a szórend és az "egyenrangú tömbök egymás mellé hengerítésből" építkezik, nő prózai költeményprózába.
Tamás Menyhért