Ábel

Igaz, vége a boldog szünidőnek, de cserébe kezdődik az újabb tanév, amely rengeteg tudást és sok kihagyhatatlan olvasmányt ígér. A kötelező olvasmányok hallatán minden diák összerezzen, a felnőttek szíve pedig megtelik melegséggel. Ez mindig is így volt, na de miért van ez így? A tananyag súlya éppen elég teher egy diáknak, így egyáltalán nem vágyik még több nehezékre, ami a táskáját, na és persze a lelkét is csak tovább nyomja. De mit is rejt valójában egy 200-300 oldalból álló "nehezék"? Örök értékeket, felejthetetlen élményeket, amelyeket csak érett fejjel tud az ember igazán megbecsülni. Ilyen értéket képvisel Tamási Áron, Kossuth-díjas magyar író Ábel-trilógiája is, melyben egy tizenöt éves székely fiú keserédes története rajzolódik ki az I. világháború utáni Erdélyben. A Csíkcsicsón élő Szakállas Ábel édesapja akaratára erdőpásztornak szegődik a hargitai fenyves erdőbe, ahol kivágott fákat kell őriznie, és ha vevő érkezik, el kell adnia azokat.