Magyari rózsafa

Mese is, játékos képzelet műve, betyár-história, anélkül, hogy igazi betyárkodás lenne. Alig elképzelhető, hogy megtörtént igaz tudna lenni és mégis hihető, legalább addig, amíg olvassuk, mert minden részlete teljesen hitelesnek tűnik fel. Vágyálmot valósít meg. Hány székely legény gondolhatott arra, hogy így megcsúfolja a durván basáskodó románokat, hányan ábrándozhattak haragjukban ilyen háborúról! Balázs egyszerűen fogja a csendőr puskáját és háborút izen. Az egész inkább csak tréfa, a háborúban nincs, nem is akar lenni emberölés, csak a románok csúffá tevésére való. De olyan tréfa, amely komoly is és ebben, a tréfa és a komoly dolog egyidejűségében, egymással összeszövődésben van Tamási elbeszélő művészetének a varázsa. Minden olyan kétélű, naiv és ravasz, gyerekes és okos, haragos és szelíd, nyílt és titkolózó - mindez együtt és egyszerre. Népi epika, töményen, higítatlanul az és egyúttal furfangosan raffinált is. Egyszerűsége nagyon bonyolult ideg-alkatot leplez. Ha igaz, hogy ilyen a székely, akkor azt kell hinni, hogy a sokszázados harc, szenvedés, keserves munka nagyon otthagyta a nyomát a székely idegszálakban.` Schöpflin Aladár, Nyugat, 1941.