Sólymot a gémtől - Színikritikák, 2003-2008

Korai színikritikáim egyikében (az ezerkilencszázhetvenes években) azt találtam állítani: nem kedvelem Schiller Don Carlosát (az előadás egyébként Ruszt József-rendezés volt, s az előbbi félmondat ellenére a szűk keretek közt elismerően írtam róla). A közlő folyóiratban kijelentésem toldalékot kapott: „(Reméljük, hogy a fiatal kritikusnak még bőven jut ideje Schiller megszeretésére. - A szerk.)" Ironikus bizakodásával nem ok nélkül pirított rám „a szerk". Azóta alapállásom, hogy előzetesen semmiféle negatívumot ne engedjek hatni egy színházi bemutatóval kapcsolatban. Elég, ha az előadás ébreszt kifogásokat. ...Nincsenek illúzióim a maradéktalan tárgyilagosságról - nagyjából ezt beszéli el könyvem mottójaként a hamleti „sólymot a gémtől" megkülönböztetés fanyar mondatkörnyezete (Arany János fordításában). A Tisztelt Olvasó a százhuszonöt bírálat között talál egy minapi Don Carlos-kritikát is. Tarján Tamás