Ház a sziklák alatt - HÁROM ELBESZÉLÉS

"Az ember, aki ás, olyan, mintha púpos lenne. Ha púpos ember ás, az szörnyű látvány. Hát még ha ez a púpos: asszony! Úgy lóg a púpján a ruha, mint féloldalas otromba madárijesztőn. Két lépés hosszú és egy lépés széles gödröt ásott a púpos Tera. Éppen olyat, mint egy sír. A púpján függő ruháját lengette, lobogtatta a szél. Mert ezen a hegyen így tél végén fútt a szél szüntelen. Sírt, jajongott, amint hasadozott a széles sziklákon. Minden böjti éjszaka hangos siralom volt ezen a hegyen. Különösen ott fenn, egészen a sziklák tövében, ahol Gács Tera lakott. Kavicsos, erős földben ásott a púpos Tera, ásta a sír alakú gödröt. A gyenge nő kezében lassan forgott az ásó, de azért süllyedt egyre lejjebb, lejjebb. Mikor délre harangoztak a faluban, már csak a púpja látszott ki, s a föld röpült a gödörből, mint annyi fekete madár. Ekkor ment oda a gyermek, s míg zúgott a harang és zuhogott a hant, könnyed ajakkal, csilingelő hangon megkérdezte: — Tera nénje, ebbe a gödörbe kit temetsz?" - Részlet a könyvből