Viszontlátásra, drága... - Legenda a nyúlpaprikásról

Milyen "egyszerűen" kezdődött ez a háború... Késnek az újságok, megdrágul az élelmiszer, egy-két menekült jön különféle hírekkel, Jakob s Nagyapus esténként összevesznek a térkép fölött, Nela szerelmes regényeket olvas, és a szőke grófról álmodozik...
Azután új szavakat tanul: "előnyomulás", "lóveszteség", "fogyó marhaállomány". És új életet: részeg katonák durva röhögését, azt , hogy "No kelj fel hát. Nem halsz bele, ne félj!" S azt, hogy "az omladékból is omolhat még fölénk."
És a zongorabillentyűk helyett a líkőröspohár felé nyújtja a kezét. S a szennyáradat után milyen tragikusan hihetetlenül cseng vissza a múltból a valaha reményt keltő búcsú: Viszontlátásra, drága...
A másik kisregény szomorkás-derűs története hétköznapi legenda - Legenda a nyúlpaprikásról. A társadalom peremén élők közé vezet el minket az író, átéleti velünk a tiszta szívű Gazsi sóvárgását, ezt az egyáltalán nem "ínycsiklandó", hanem torokszorító vágyakozást: "Ez a Gazsi porciója!... Hát Gazsi elkezdte nyelni a nyúlpaprikást. És nyelte, nyelte, nyelte, nyelte. A könnye csurgott Gazsinak a gyönyörtől, a homloka verejtékezett. Úgy nyelte azt a nyúlpaprikást." - álmodja meg lehetőségeinek netovábbját a falu nyomorultja, majd mesévé oldódik e görcsös keserűség...