Ezeket kidobtam

Teslár Ákos a legfiatalabb nemzedék egyik kiemelkedően tehetséges képviselője. Játékos könnyedséggel, okos eleganciával, megnyerő humorral és metsző iróniával megírt regényében arckép és önarckép, történelem és kaland, szerelem és kiábrándulás, elmélkedés és nevetés, fantasztikum és mindennapiság kavarognak. Teslár Ákos első regényét a felfedezés örömével ajánljuk minden olvasónk figyelmébe.Részlet a regényéből:Ez egy vicces könyv. Nem mintha számítana. Nem mintha én magam olyan vicces lennék, inkább úgy lehet, hogy amint könyvet kezdek el írni, feldobódok, és ez meghatározza azt is, amit írok. Az is lehet egyébként, hogy egyszerűen nincs szókincsem ahhoz, hogy tragikus vagy romantikus szövegeket hozzak létre. Abban biztos vagyok, nincs mimikám tragikus vagy romantikus dolgok kifejezésére. Állok térdig a tragédiában, szerencsés estéken hempergek a romantikában, és az arcom egy csínytevő gyereké.Ha lehet ilyet mondani, ez a könyvem feltehetőleg a legviccesebb minden elkészülendő könyvem közül, mert ez arról szól, hogy hogyan rontottam el a kamaszkoromat, és hogy mások meg másképp rontották el a kamaszkorukat és az enyémet: tele van személyes részletekkel, és hát az indiszkréciónál és a kamaszkornál mi lehetne viccesebb?A könyvet kéretik a lehető leggyorsabban olvasni, az élet rövid. Ha valami nem világos a szövegből ennél a tempónál, ne álljunk meg és ne rágódjunk a homályos pontokon. A mániákus elbeszélő mindenre vissza fog térni többször is.A könyvet tilos értetlenkedve olvasni, mivel egyszerű és közérthető.Ez egy fejlődésregény, ha ez elsőre nem is egyértelmű: fejlődik mindenki, a szerző, az elbeszélő, a szereplők, a mániák, persze ki merre, biztos van, amelyik vissza. Azt már most megmondom, hogy a vége felé tízszer hosszabbak a fejezetek, mint az elején, és egyáltalán, az eleje meg a vége nem nagyon illik össze a könyvnek, közepe pedig nincs is. Hát kérem, ki mondta, hogy fejlődni egyszerű, netán szép, vagy szórakoztató? Ki mondta, hogy a skizofrénia leányálom?Végül, én és a kiadó munkatársai mind reméljük, hogy az olvasmány az olvasó épülésére is fog szolgálni, és mindenkinek hosszú, boldog életet kívánunk, annak is, aki könyvtárból kölcsönzi ki a kötetet, következésképp egy peták hasznunk sem származik belőle. Ennyire idealista szakma a könyv.