A csend szava

Thomas Merton (1915-1968) kalandokban bővelkedő huszonhét év után kopogtat be az amerikai Kentucky állambeli Getszemánia trappista monostorba. Jó tízéves teljes hallgatás után elöljárói kifejezett kívánságára veszi újból kezébe a tollat, aminek a belépéskor végleges búcsút akart mondani. Összeállítja önéletrajzát, naplóírásba fog (ugyancsak parancsra). Később - hogy e néma közösségben hangot adjon benti és a világban élő testvérei iránti szeretetének - egy-egy kötetnyi írásban megosztja velük a monasztikus béke és a szemlélődő imaélet rejtett kincseit. Igaz, a kolostor szigorú fizikai korlátokat emel, de a szerzetes szíve lassanként az egész világ felé kitárul. Magány és világméretű közösség, egymásért viselt felelősség: ezek a jelen válogatás főbb műveinek alapgondolatai. Merton, rendi nevén Louis testvér az írásaival együtt kezét is nyújtja Olvasójának, hogy a rá annyira jellemző spontán közvetlenséggel, vagány merészséggel és sziporkázó humorral őt is bevezesse az Istennel megélt benső béke és öröm világába. A kötetben közölt írások jó két évtizedet ölelnek át. Az Ázsiai útinapló már a beteljesedést sejteti, azt a pillanatot, amikor Merton, elveszítve fizikai és szellemi korlátait, szembenézhetett a személyes Szeretettel.