És a tizenhetedik napon - (dedikált) regény

Az író a könyvéről: 1970. június 6-án reggel felé furcsa álmot láttam. Mintha a nevemet hallottam volna esengve, egyre távolabbról, az édesanyám hangján, majd őt, kedves alakját is láttam, amint lebegve belehátrázott a ködbe. Még ezen a napon telefonon közölték velem, hogy váratlanul kiragadta közülünk a szívbénulás.
Miközben másnap este a szülőföldemen még szokásos virrasztás tisztességét megadtuk néki, megszületett bennem ennek a regénynek, az én "kései siratómnak" a gondolata
Az énregények szerzői és többé-kevésbé minden regény énregénye rendszerint könyvük elején közlik, hogy hőseik képzeletbeli alakok, a színhely is kitalált. Ez a regényem valóságos fájdalom szülötte, a hőse valóságos-hős. így én nem élhetek tehát ezzel a mentegetőzéssel. Legfeljebb azt a bágyadt reménységemet róhatom ide: ahogy az írói öröm mindenkié, úgy talán az írói szomorúságra is reáhangolódnak az olvasói szívek.
Hiszen a maga "kései siratóját" mindenkinek el kell mondania egyszer!