Halálunk óráján

Mi kell ahhoz, hogy egy középkorú nő boldog legyen? Sok minden. Például hogy a gyerekei előtt szép jövő álljon, a férje hűségesen szeresse, ő maga pedig anyaként, feleségként és dolgozó nőként sikeres legyen. De ha ez a nő rákos, akkor lehet, hogy mindezek háttérbe szorulnak, sőt egyáltalán nem fontosak, mert csak az számít, hogy meggyógyuljon. A Halálunk óráján hőse, Éva még abban sem mindig biztos, hogy az számít. Amikor az élet normális folyamát egyik napról a másikra hirtelen megakasztja valami, méghozzá egy ilyen horderejű valami, akkor a felszínre kerül a sérelmek évek óta halmozódó hordaléka. De ezt csak Éva látja, mindenki más, a férje, a két fia, az anyja, a barátnői számára az élet, a saját életük lényegében ugyanúgy folyik tovább, ahogyan eddig, nekik továbbra is meg kell vívniuk a maguk csatáit, el kell végezniük hétköznapi feladataikat. Nem egészen értik, mit vár tőlük Éva, ő pedig nem tudja megmagyarázni nekik. A Halálunk óráján elgondolkodtató, mélységesen megrendítő lélekrajz. Talán segít átérezni és megérteni a rákkal vagy más súlyos betegséggel küzdők végtelen magányát, elszánt küzdelmét és különleges igényeit. Tornay Judit Miskolcon született, férjével és négy gyermekével Sopronban él. Önkéntesként egy válságterhesekkel foglalkozó alapítvány titkára. RÉSZLET "Soha nem éreztem ilyen pánikot, mint ma, amikor Éva megmondta, hogy rákos. Mintha az egész életem egy pillanat alatt elpárolgott volna a fejemből. Ha valaki azt kérdezi, ki vagyok és mit keresek itt, biztosan nem tudom megmondani neki. Csak pár percig tartott az egész, de elég volt. Soha többé nem akarom ezt az érzést. Talán ha majd az én halálomról lesz szó? Milyen mélyen benne van az emberben az ellenkezés, most is azonnal az ugrott be, hogy az még messze van. Egy pillanatra igenis megkönnyebbültem. Hogy nem rólam van szó. Nem az én testem beteg. Egyrészt azt mondja valami belül, hogy a rák az halál – nincs mit tenni. Másfelől viszont ugyanolyan erősen dübörög az agyam, hogy Éva, az én Évám nem halhat meg. Hiszen semmi sem látszik rajta.”