A szatíra diskurzusai a modernitásban

Szatírán általában olyan kritikus hangvételű, vétkeket és őrültségeket ostorozó művészeti alkotást szoktak érteni, amely személyeket vagy valamilyen fennálló status quót tesz nevetségessé. A kötet ezt az elképzelést vizsgálja felül: központi tézise szerint a szatíra olyan destrukciós gyakorlat, amelynek a hatásosságát nem feltétlenül egy vélekedés, személy vagy intézmény ellen intézett támadás biztosítja, hanem legalább annyira a rámutatás szemiotikai feltételeinek az elbizonytalanítása. A szatírák nyelvi, stiláris, hangnemi változatosságának az okait a kötet a megszólalás diszkurzív feltételeinek a provokációjában látja. Ily módon a szatírák nem pusztán társadalomkritikát gyakorolnak, hanem a társadalmi gyakorlatok olvashatóságát az esztétikai hatás billegésén keresztül teszik lehetővé. A könyv 18., 19. századi szatírákat, újhullámos, valamint 70-es évekbeli magyar filmszatírákat vizsgál, és ezek példáin keresztül vázolja fel a szatírák modern kori alakulástörténetének lehetséges irányait.