Hol vagy, szabadság?

Ezek az írások huszonhét év során (1985-2012) születtek. Aktualitásukat sajnos nem veszítették el, de némileg magukon hordják megírásuk korának szemléletét és hangulatát. (...) Az igazság az, hogy igen sokan boldogtalanok vagyunk. Ez nagyrészt abból származik, hogy az individualizmus, amely csak úgy csöpög a társadalomból képtelenekké tett bennünket arra, hogy ténylegesen életünk párja, családtagjaink, jó ismerőseink, a velünk egy nézeteket vallók, valamint egy nyelvet beszélők társai tudjunk lenni. Vagyis azoké, akikkel rendeltetés szerint a legtermészetesebb módon összetartozunk.
A személyiség kultuszának légkörében az individuum, vagyis a magára maradt egyén azt hiszi magáról, hogy a többitől elhatárolódva (és esetleg különbözővé torzulva) lesz majd egyéniség. Pedig egyéniségünket bár tudunk, sőt kötelességünk csiszolni rajta attól kaptuk, aki megteremtett és egymásra bízott bennünket. Magunkba húzódva, az individualizmus elvárásaihoz igazodva, éppen a minket sajátos értékekkel felruházó meg­ismételhetetlen vonásainkat veszíthetjük el, és velük együtt az ezek alapján létrejövő szerves emberi kapcsolatok örömét.

Tóth Károly Antal