Laura

Laura nem egy hétköznapi tinédzserlány abban a tekintetben, hogy problémái messze túlmutatnak egy átlagos kamaszdiáknak a problémáin: fiúnak érzi magát, aki lánytestben él. Pontosan tudja jól, hogy beállítottsága, mindazon felül, hogy arról nem tehet, nem egy normális jelenség. Ugyanúgy viselkedik és ugyanúgy öltözködik, mint a fiútársaik, még a szóhasználata is olyan, akár egy kamaszfiúé, amit a szülei egyáltalán nem néznek jó szemmel. Talán ez a szülői intoleráns hozzáállás is hozzásegítette ehhez a beállítottságához, mindenesetre meg van arról győződve, hogy ez csak ideiglenes, futóállapot lehet, amelyen változtatni kell. Ellenben a saját neméhez nem, hogy nem vonzódik, de még tizenhétéves korára egyáltalán nem lobbant fel benne a szexuális vágynak még csak a leghalványabb szikrája sem, mintegy frigid lányként éli az életét, legalábbis lánytestben. A környezetében sokat gúnyolják, és jellemzően leszbikusnak tartják, amit ő ugyan nem visel valami jól, viszont már hozzászokott. Abban a tekintetben azonban egy teljesen átlagos tinédzserlány, hogy ő is elbírhatatlan fájdalomként éli meg a könyörtelen rideg kihívásokat tartogató életet, amelyben felnőtté kell válnia. Meggyőződése még az is, hogy abnormális beállítottságának és minden téren devianciára való hajlamának okaik az is, hogy dacára a figyelmes nevelésnek, amit kapott, amely figyelem szigorú volt, személytelen és követelődző, és mellőzött minden szülői odaadást, nem tudta önmagát a szüleitől eredeztetni. Szülei ugyanis sem belsőleg, sem pedig külsőleg nem hasonlítottak rá, nem talált magáról egyetlenegy csecsemő-korabeli fotót sem a szülői házban, és amikor rákérdezett többször is a születési körülményeire, akkor többnyire érdekes, a két szülőtől egymásnak ellentmondó beszámolókat kapott... Egyre kevésbé képes nekik hinni már, és lélekben vádolja őket, amiért úgy érzi, hogy vélhetően nem őszinték vele, hogy vélhetően elhallgatják előle az igazságot, és miattuk nincs tisztában a saját identitásával, és ezáltal pedig végül nem lehet boldog, torz lelkületben válik felnőtté. Salzburgban él a szüleivel, ott is jár gimnáziumba, valamint többnyire a pszichológusait is ott látogatta, akikhez a szülei devianciája okán járatták már kicsikora óta, mivel már akkor feltűnt nekik Lauránál valami általuk vélt rendellenesség, mígnem egy nap találnak neki egy pszichiáternőt, aki által addig még soha ki nem próbált kémiai módszerrel kívánnak ,,segíteni" lányuknak, aki ugyan nem kér ebből a segítségből, de hát az ő akarata mit sem számít ott, ahol a szülő jobban tudja, hogy mi a helyes út egyetlen gyermekének, mint ő maga... Laurában végül felébred a szerelmi vágy egy általa már régóta kedvelt fiúbarátja iránt az iskolában, ám olyan történések következnek ekkor, ami teljesen kiábrándítja őt az emberekből, és eldönti, hogy soha többet nem fog igényt tartani hamis barátokra. Megismer egy Rolf nevű idegent, aki már tizenöt éve él Salzburgban és átkeresztelkedett magyar nevéről németre, ugyanis ő egy magyar honfitársa, egy idősödő férfi, aki hamar rádöbben arra, hogy Laura nem is annyira idegen az ő számára, hanem még Magyarországon tevékenyen részt vett az ő múltjának alakulásában... Laura röviddel ezután nagyon különös információkhoz jut a múltjával kapcsolatban, melyeknek köszönhetően készül otthonról Magyarországra szökni, ám eközben közbeszól egy pusztító világjárvány, és közbeszólnak még egyéb más történések...