Péter Istene

Péter egy harminc éves evangélikus lelkész a szülő és lakóhelyét képező Győr külvárosában, ahol gondtalan és harmonikus életet él egyedül a saját kertes házában. Munkahelyétől, egy szerény méretekkel és kellékekkel rendelkező külvárosi plébániától mindössze egy rövid és csúcsforgalomban sem különösebben zsúfolt út választja el. Élete maga a meghitt nyugalom és elmélyedés. Számos emberrel sodorja össze a sors nap, mint nap, viszont amint maga mögött hagyja a miséket, esketéseket, temetéseket, konfirmációkat, bérmálkozásokat és különféle, foglalkozását képező celebrálási munkálatokat, diszkréten elzárkózva a külvilágtól elmélyed önmagában, amely tevékenység abból áll, hogy otthonában belső önvizsgálatokat tart, és rengeteget tanul önszorgalomból. Különösen a távol-keleti kultúrák és vallások iránt mutat élénk, szinte gyermeki érdeklődést, és amikor a buddhizmus alapos áttanulmányozásával is végez, a tanoktól felcsigázott érdeklődéssel veti bele magát a tudományok górcső alá vételébe. Nem hagyják nyugodni még álmaiban sem a kvantumfizika nagy felfedezései és nyitva maradt kérdései. Mindezekben segítségére van legjobb fizikus barátja, Kornél, aki egy budapesti laboratóriumnak dolgozik. Az ő terve, élete nagy célja egyenesen az, hogy bebizonyítsa a tudománynak, és egyúttal az egész emberi társadalomnak - beleértve saját magát is, mint a kételkedés jogát örökké fenntartó materialistát - minden kétséget kizáróan Isten létezését, továbbá az, hogy az egyébként már kivitelezésben lévő projektet, az emberi tudat adathordozóra való lementését és az örökkévalóság számára való megőrzését a világon elsőként lehetővé tegye. Péter igyekszik nevelni és jó irányba terelgetni harmadik unokatestvére, Orsi életét. A lány rendkívül nyakas és mániás depresszióra hajlamos, és egyedül az intézetes gyermekkora okán kapott ötmillió forint az oka annak, hogy rendezett körülmények között egy albérletben él tizennyolc éves korára, és nem pedig az utcán, vagy különböző férfiak, esetleg barátok, barátnők ideiglenes megoldás gyanánt részére nyújtott odúikban. Maga Péter is, aki szentimentális típus és szerfölött sóvárog a női nem iránt, éppen unokahúga iránt érez kémiát, amely testi érzés az első pillanattól fogva kölcsönös. A nevelésből végül szexuális kaland és abból fakadó mély bűntudat lesz, amivel teljesen soha nem bír már megbirkózni a pap lelke.