Kútkávára magot teszek - Versek és mondókák madarakról

A teremtett világ élőlényei közül a madarak a legnépszeűbbek, velük talán csak a könnyed röptű, tarka színekben pompázó pillangók kelhetnének versenyre. Hazánkban is egyre több a madárbarát, olyan emberek, fiatalok és idősek, akik örömüket lelik abban, ha megfigyelhetik, csodálhatják őket. A fészkére érkező piros csőrű gólyát éppen úgy, mint az eresz alatt lakó molnárfecskét, a kopácsoló harkályt vagy a kiskert ágyásai között sétáló és hosszú, hajlott csőrével a talajt rovarok, férgek után szondázó búbosbankát. Télen szalonnabőrkével, napraforgóval kedveskednek a cinegéknek, részt vállalnak a védelmüket szolgáló legkülönbözőbb munkákban, és örömmel olvasnak is róluk. Ez a gyönyörű rajzokkal illusztrált kötet a hazai tájakra, de a távoli országokba is elkalauzol. Olvashatunk a kedvesen csiripelő, de néha a porban is fürdő házi verébről éppen úgy, mint a magyar puszták büszke madaráról, a túzokról vagy a távoli Dél-Amerika parányainak egyikéről, a topázkolibriről. A madarak számos faja szerte a világon súlyosan veszélyeztetett, a már kipusztultak után nem egy közülük az eltűnés küszöbén áll. Magyarországon is akadnak madarak, például a hamvaskék fejével és rozsdavörös alsótestével pompázó kövirigó, melyeknek már az utolsó példányait számlálgatjuk. Sok egyéb mellett az írott szó - legyen az prőza vagy versek gyűjteménye - is segíthet abban, hogy minél többen figyeljenek oda a már ezer sebből vérző, de még mindig élő, lüktető természetre, és azon belül a tollas világra, a madarakra.