A Mumin-völgy novemberben

Mumin-völgy a legjobb hely a világon! De vajon miért? Mi az oka annak, hogy mindenkiben csupa szép emlék él a völgyről, a folyó felett átívelő hídról, a napsugaras verandáról, a tengerparti fürdőkabinról, s azokról a percekről, melyeket itt töltött? S vajon ugyanolyan lenne a völgy akkor is, ha a muminok felkerekednének, és elhajóznának innen? A Mumin-sorozat utolsó darabja ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ám még mielőtt valaki elszomorodna: Tove Jansson gondoskodott arról, hogy ez a búcsúszimfónia mosolyt fakasszon az olvasók ajkán. Hiszen mi sem mulatságosabb (és elgondolkoztatóbb) annál, mint mikor Cukota kisasszony át akarja venni Muminmama szerepét, egy szervezkedő böngész megpróbál családfőként viselkedni, miközben Lencsilány végigtáncol a színen; a padláson pedig egy kis bikfic gubbaszt egy őslénytani könyvbe temetkezve. S ha még egy feledékeny öregapó is megjelenik a színen, akkor Vándor bölcsessége is kevés ahhoz, hogy az eseményeket a megszokott mederbe terelje.