Éjfél

Sanghaj, a 30-as évek elején: fojtogató légkörű világváros és polgárháború dúlta tartományok, létbizonytalansággal telített világ. Forradalmat érlelő feszültséget, zaklatott kort idéz a 20. századi kínai regényirodalom jelentős alkotása, eseményekkel zsúfolt cselekményében szembesít egymással típusokat, nemzedékeket.
Egyfelől a tőzsde világa elevenedik meg. Árfolyam táblákon percenként felvillanó árfolyamok sorsokat döntenek el. Kíméletlen harcban állnak egymással tőkések, spekulánsok. Nyüzsögnek köztük a kis, gyanús ügynökök, csalók, lóverseny-mániásokra emlékeztető játékosok. A harcot vagy állják, vagy feladják. Vagy akad, aki kiválik belőle, mert képtelen az üzleti és magánéleti erkölcstelenséget elviselni. Népesedni kezd azoknak a tábora, akik a tiltakozás, a lázadás, a változtatás, a forradalom lehetőségeit keresik.
S ez a másik oldal, amelyet az író megmutat. Ismét események és szereplők sokaságával. Nemzedékek figyelik egymást, a milliókban és manipulációkban gondolkodó apák értetlenül nézik verseket firkáló fiaikat, lányaikról azt hiszik, valóban csak parkokba sétálnak ábrándosan, tavon csónakáznak, holott a kis firkálmányokat apáikról és ellenük írják a fiatalok, és ezek a fiatalok utóbb ott menetelnek a tüntetők tömegében, vagy legalábbis együtt sodródnak a tömeggel. És van, akinek kezdeményező szerepe lesz, amikor a trónfosztások ideje eljön.
Éles, kontrasztos, könyörtelen szembesítés Mao Tuné. Színes, olykor egzotikus is. De leginkább kordokumentum.