Az igazság az utcán hever

Ma Magyarország minden valószínűség szerint az egyetlen olyan hely a világon, ahol a közterületi hajléktalanság büntetésének lehetőségét a legmagasabb jogi szinten, azaz alkotmányban rögzítik. Az elmúlt években a hajléktalanság egyre erősödő rendészeti kezelése valóságos politikai polgárháborút indított el az uralkodó hatalom és civil aktivisták között. Történelmi forrásokra, angol és magyar nyelvű társadalomtudományi és jogi szakirodalomra, valamint a szerző lakhatási jogi aktivistaként szerzett tapasztalataira építve ez a kötet a hajléktalanság politikáját vizsgálja Budapesten három különböző, de egymással szorosan összefüggő nézőpontból. A kötet fókuszában az áll, hogy a 20. században a mindenkori magyar állam hogyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formáját. Miközben számos sikeres és sikertelen állami és önkormányzati próbálkozást bemutat, a kötet végeredményben megállapítja, hogy az állam a mai napig nem volt képes igazságos és fenntartható módon kezelni a hosszú lakhatási válságot. A szerző megvizsgálja, hogy az 1900-as évek elejétől napjainkig milyen szerepet játszottak az alulról jövő kezdeményezések abban, hogy az állam érdemben foglalkozzon a lakhatási szegénység és a hajléktalanság megoldásával. A mű hiánypótló módon összefoglalja a lakhatásért és a lakásszegények méltóságáért folytatott küzdelmek eddig kevéssé ismert történetét. A részletes dokumentáció mellett azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a küzdelmek sokszor erősen töredezettek, és amellett érvel, hogy a Magyarországra még ma is jellemző szélsőséges lakhatási egyenlőtlenség érdemi csökkentéséhez hosszú távú stratégiai szerveződésre van szükség a civil társadalom részéről. A szerző a társadalomtudósok szerepét is górcső alá veszi abból a szempontból, hogy milyen szerepet játszanak, illetve játszhatnak a társadalmi változások elősegítésében. Konkrétan két módszert vizsgál meg: az ún. alulról jövő etnográfiát és a részvételi akciókutatást. Noha sok mindenben különböznek, a szerző szerint mindkét irány egyformán értékes és hasznos megközelítést képvisel az elkötelezett társadalomtudomány műveléséhez.