A bizalom hálója - MIKROTÁRSADALMI KAPCSOLATOK, SZOLIDARITÁS

A társadalom anyagi forrásainak nagy részét mára már kiárusították, a kormányok kezében nem maradt elég erőforrás, de nincs elég politikai hatalmi akarat sem a rétegek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket kompenzálni képes, intézményes társadalmi szolidaritás megszervezésére. A folyamat eredményeként az elmúlt évtized során a szélső társadalmi rétegek közötti korábbi egyenlőtlenség négyszeresről nyolcszorosra tágult. Mondhatnánk, hogy a boldogsághoz és megelégedettséghez, vagyis a "jólléthez" úgysem elég a "jólét", ahhoz az emberi kapcsolatok nyújtotta szeretet-források is szükségesek, csakis ezek fokozhatják az életminőséget. A forráshiányos piacgazdaságra alapozott társadalomban azonban a többség számára biztosított szűkös "jólét" talaján boldogan, megelégedetten élni ugyancsak embert próbáló feladat. Manapság kevesebb családtag él együtt, nagymértékben növekedett az egyedülállók aránya, csökkent a párkapcsolati szolidaritás. A nuklearizálódó család, a bizonytalanabbá váló házasság, a ritkább állandó párkapcsolatok ellenére az empirikus adatok meggyőzően igazolják, hogy mindennapi problémák, megoldhatatlannak látszó nehéz élethelyzetek esetén az önzetlenül támogató, segítő - ma csakúgy, mint korábban -, túlnyomórészt valamelyik családtag. Ez tehát változatlan, csak éppen a család struktúrája, összetétele változott...