Vajda Péter művei

Vajda Péter műveivel a sorozat olyan kötetét veheti kézbe az olvasó, amelynek szövegeit, több mint százötven éve, legfeljebb az irodalomtörténeti érdeklődés tartja számon. Az azóta eltelt idő uralkodó irodalomszemlélete pedig talán még nehezebbé tette szövegei befogadását. Az életművet alapvetően devalváló értékítéletet már Erdélyi János megfogalmazza, Vajda halála után kilenc évvel: „ő idealista volt ugyan, de nem bírt elszakadni az anyagtól, s azért választá muzsájaul a napot, ezt a, mint feljebb mondám, szellemszerű anyagot, mely világít és melegít ugyan, de világa, melege sohasem oly áldásos a költőre nézve, mint a kereszténység hite és bölcsészete, melytől Vajda egész pályáján keresztül idegen maradott, s ez okból a romantikának csak a küszöbén állapodhatott meg" (Egy századnegyed a magyarszépirodalomból). Miként korszakot összefoglaló művének a címe is jelzi, Erdélyi számára kizárólag azok az írók számíthatnak elismerésre, akik megállják az esztétika ítélőszéke előtt a próbát, azaz írásművészetükben már nem kötődnek a korábbi literátusság osztatlan szemléletéhez. Zákány Tóth Péter